Tea: Jó és rossz hírem is van számodra, Lea.

Kezdem a jóval: valóban, rengeteg módja van a strukturálatlan nyelvtanulásnak is. Sőt: igazából a legjobb eredményt akkor éri el a nyelvtanuló, ha nem csak az angol nyelvkönyvében találkozik a nyelvvel.

A rossz hír: az a tapasztalatom, hogy a kizárólag redszertelenül felszedett nyelvtudás ritkán válik önmagában aktív nyelvtudássá. Rengeteg passzív nyelvtudásra lehet szert tenni számítógépes játékokkal, zenehallgatással, filmnézéssel, stb, ami nagyon gyorsan megtalálja a helyét, mihelyst az illető nekiáll redszerezetten is tanulni - enélkül azonban kevés esetben jut el oda a nyelvtanuló, hogy mondanivalóját viszonylag pontosan meg tudja fogalmazni idegen nyelven.

Ez alól természetesen kivételt képez az a szerencsés eset, ha valaki anyanyelvű beszélőkkel van körülvéve. Ilyenkor tényleg majdnem úgy lehet tanulni az idegen nyelvet, mint a kisgyerekek az anyanyelvüket: tapasztalat útján.

A továbbiakban igyekszem többféle módszert is bemutatni, amikkel szórakozva fejleszthetjük nyelvtudásunkat.

Tea: Így az új tanév közeledtével sokan gondolkodnak azon, hogyan tovább a nyelvtanulással. Rengeteg a kérdés: Nyelviskolát, magántanárt keressünk vagy álljunk neki magunk? És egyáltalán hol? És hogyan? Miből?

A nyelviskolák, nyelvtanárok természetesen örülnek a tanítványoknak, de nem feltétlenül a te érdekedet fogják szem előtt tartani a tanfolyamok, magánórák során. Hanem elsősorban a sajátjaikat. (Ez a nyelviskolák esetén olyasmiket jelenthet, hogy nagyobb csoportlétszám=több pénz; kevesebb tapasztalattal rendelkező tanár=alacsonyabb fizetendő óradíj, stb. A tanár oldaláról pedig kb. így néz ki: kevesebb készülés=több szabadidő; vagy: minél több bevállalt óra, annál több pénz, illetve annál kevesebb energia az egyes órák megtartására, az egyéni igényekre való odafigyelésre, stb.)

Sok kidobott pénzt (valamint felesleges köröket) tudsz tehát megspórolni avval, ha először magadnak meghatározod, mire van szükséged: hol tartasz most, és hova szeretnél eljutni. A megfelelő tanfolyam, tananyag kiválasztásához találsz segítséget az alábbi linkeken:

Arról, honnan tudhatod, melyik szint való neked?

Arról, hogy milyen nyelvkönyvet válassz?

És miért ne válassz túl nehéz nyelvkönyvet ill. tanfolyamot.

Az igényeidhez próbálj ezután tanfolyamot vagy magántanárt keresni. Ha a választás nem is sikerül tökéletesre, sokat tehetsz magad is a fejlődésed érdekében: a 10 tipp az eredményes angoltanuláshoz c. e-könyv ehhez kínál hasznos tanácsokat.

Tea: Egy kollégám azt szokta mondani, hogy bármilyen nyelvkönyvből lehet tanulni, csak akarni kell. Nekem az a tapasztalatom, hogy bizonyos nyelvkönyveknél igencsak kell akarni, és még akkor sem biztos, hogy elérjük a célunkat. Nem csak arról van szó, hogy még a különlegesen nagy akarat is megfárad, ha szerencsétlenül adagolják neki a tanulnivalót, de arról is, hogy a magyar piacon lévő anyagok jó része módszertanilag 30-50 év lemaradásban van, és nem segíti elő a hatékony nyelvtanulást. Ez különösen igaz a nyelvvizsgákra való felkészüléshez kiadott segédkönyvekre. Hasznos észben tartani, hogy ha valaki kiad egy (nyelv)könyvet, elsősorban pénzt akar keresni, és nem feltétlenül nekünk akar jót. Könnyen elvesztjük a kedvünket egy fapados kidolgozású, felesleges vagy elavult szókincset megoldhatatlannak tűnő feladatokkal fejleszteni próbáló, ámde relatíve olcsó kiadványtól.

Mit ajánlok tehát?

Jó nevű, nemzetközileg elismert kiadók (pl. Oxford, Cambridge, Longman, Macmillan, stb.) könyveit, lehetőleg minél frissebb kiadásúakat. Igaz, sokkal drágábbak, mint a hazai kiadású társaik, viszont nyugodtak lehetünk afelől, hogy nemcsak úgy összecsapták őket, hanem komoly szakmai háttérismereten alapuló, kipróbált módszereket alkalmaznak, profin szerkesztettek, érdekes, naprakész, életszerű témákat dolgoznak fel olyan formában, ahogy a való életben vagy a nyelvvizsgákon előkerülnek, így a végeredményt nézve megtérül a befektetés. Költségeinket csökkenthetjük, ha ceruzával töltjük ki őket, és később eladjuk egy antikváriumban— a népszerű könyveknek jó áruk van.

Ha további ötleteket szeretnél arra, hogyan kerüld el a nyelvtanulás tipikus csapdáit, látogasd meg A tudatos nyelvtanuló oldalt.

Tea: Ez az ábra azt jelöli, hogy az adott nyelvkönyv az Európa Tanács által kiadott Közös Európai Referenciakeret(CEF) szerint melyik nyelvi szintet képviseli. A CEF a különböző nyelvi kompetenciákat sorolja be A1-től C2 szintig. Ma már a legújabb kiadású nyelvkönyvek hátulján megtalálható ez a besorolás, és a nyelvvizsgákat is ehhez igazítják. A mellékelt ábra egy Pre-Intermediate könyvről származik, és azt mutatja, hogy a könyv A2 szintről közepes B1 szintre juttatja el a tanulót. Saját magunkat is besorolhatjuk az itt található CEF idegennyelvi szintfelmérő tesztalapján. Ez az egységes osztályozás nagymértékben megkönnyíti, hogy tudásunknak megfelelő, illetve a továbbfejlődést biztosító szintű tananyagot, illetve tanfolyamot tudjunk választani magunknak.

Lea: Egy Intermediate könyv melyik CEF szintnek felel meg?

Tea: A hagyományos osztályozás (nagyjából) a következőképpen felel meg a Közös Európai Referenciakeret (CEF) szintjeinek: Elementary: A1-A2 (alja) Pre-Intermediate: A2-B1(alja) Intermediate: B1 Upper-Intermediate: B2 Arról, hogy mikor melyik szintet érdemes választani, többet is megtudhatsz az alábbi oldalakon:

A tudatos nyelvtanuló

Milyen tananyagot válasszak?

Lea: És a középfokú nyelvvizsga?

Tea: A középfokú nyelvvizsga B2 szintnek felel meg. Ez azt jelenti, hogy még az Upper-Intermediate szintet is meg kell tanulni, bizony! Ha valaki nagyjából kezdő szintről kezdte az angol tanulását, akkor 4 szintet kell, hogy végigtanuljon a középfokú nyelvvizsgáig. Ez nagyjából megfelel a régebbi gimnáziumi angol tankönyvek 4 éves anyagának. A nyelvtanulás sajna manapság sem megy gyorsabban. Hiába szeretnének olyan sokan már a Pre-Intermediate szintnél a nyelvvizsgára készülni...

A nevem Tea. Tea Cher.

Több, mint 15 éve tanítok angolt: dolgoztam már középiskolában, nyelviskolában, cégeknél, és magántanárként is. Munkám során egyre azt tapasztalom, hogy rengeteg nyelvtanuló megreked egy bizonyos szinten; úgy érzi, hiába tanul évek óta, mégsem fejlődik a nyelvtudása: nem mer megszólalni, elfelejti a szavakat, problémát okoz egy rövid fogalmazás összehozása, stb. Pedig nem is mindig a befektetett munka mennyiségével van a fő gond, hanem avval, hogy a tanuló nincs tisztában azzal, mit miért kellene csinálnia. Hogy befektetett energiánk és időnk meghozza a gyümölcsét, tudatosan kell tanulnunk, mindig szem előtt tartva, hogy mire fókuszálunk éppen.

Ehhez szeretnék segítséget nyújtani A tudatos nyelvtanuló c. weboldalon. Itt 10 tippet ajánlok azoknak, akik azt szeretnék, hogy nyelvtanulásra fordított energiájuk nagy része kárba vesszen. Ez persze vicc, tulajdonképpen tanítványaim (illetve pár kollégám) leggyakoribb vélekedéseit, hozzáállását gyűjtöttem itt össze, azzal a céllal, hogy egyenként górcső alá vegyem őket, bemutatva, mi velük a probléma és más megközelítést ajánlva. Az 1. tévhit fejtegetését itt nézheted meg.

Ezen a blogon pedig majd Lea Rner kérdéseire fogok válaszolni, aki egy teljesen átlagos angoltanuló. Az angol tanulás területéről származnak a példák, de az itt elmondottak általában is érvényesek a nyelvtanulásra, így más nyelvek esetén is hasznosíthatók. Szóljatok hozzá, kérdezzetek, meg minden.

Tea